Magamról annyit, hogy Keresõ vagyok én is, mint mindannyian. A Sors megadta azt a kegyelmet, hogy harmincas éveimben, pár évre elvonulhattam a világtól – önmagam megismerése felé.

Kalandos utazás volt, lelkem sok titkos helyet megmutatott. Megtapasztaltam az igazi fájdalmat – lelkem fájdalmát - és megéltem a csodát.

 

Szeretném, ha egyre többen lennénk, akik boldogok és békében vannak önmagukkal és másokkal. Legyen olyan a kisugárzásuk, hogy feltöltse azzal a vággyal a másikat: Követni akarom a példáját.

 

 

Kérem a Mindenhatót, segítse lépteimet.

Az igazság vezéreljen mindig és mindenhol.

 

 

Az Idõ kezdetén együtt még.

Hullámzó köd hegyén

Sírtál, - sírtam én.

Súgtuk, el kell válnunk,

De majd újra egymásra találunk.

 

Láng, óh, égjen szívemben

Melengessen szerelemmel

Világítson békességgel

Õrizzen a Mindenségben

 

                                                                                  

  / Inti /                                                     

                                                                            

             

 

 

egy barátom verse:

Hullámzó lélek-vizek, Valaki vezet,
Érezd most velünk, hogy minden szeret,
Ember, Téged, ki a Tengeren evez,
Érzéseket furcsa szavakkal nevez.
Fél, búsul, hazug érzést magával visz,
De tud szeretni, s nem a Halálnak hisz.

Tudja az Élet örök, lelkének drága,
S látó szeme nyílik, ahogy szíve virága.
Öleld magadhoz, amitõl félsz,
Tudd, hogy nem hiába élsz,
Nyíljon õszintén szíved, ismerd meg titkát,
A lényeget, s lelked láthatatlant így lát!

S tán szívedre árnyékot vet a fájdalom világa,
Mégis Örömre ébreszt Benne: a Szív Virága.

 

/Bagi László Hezekiah, 2005.10.24/